Több hónapos ádáz és kimerítő küzdelem úgy tűnik a végére ért. Én is egy lettem a kiválasztott és már külföldre érkezett EVS önkéntesek közül. 312 felkérő üzenet után aminek legtöbbjére semmilyen válasz sem érkezett a kitartásom meghozta a gyümölcsét és felszállhattam a Nápolyba tartó 14:30-as Wizzair csodára.


Nem gondoltam volna, hogy ennyire képes beszippantani a nápolyi élet. Már a negyedik hetemet kezdem és még csak most ülepedtek le bennem azok az érzések amik egyáltalán segíthetnek, hogy a bloghoz nyúljak és új bejegyzést írjak. Nem volt semmi ami felkészíthetett volna egy nagyvárosi életre. Sem Budapest, sem Debrecen de legfőképpen nem Bicske. Mindig is éreztem, hogy nekem nem egy kis faluban, városban kell élnem. Egyszerűen tudtam, hogy nem ez az élet való nekem. Most, hogy itt vagyok már tudom nem tévedtem egy kicsit sem. Magával ragadott az egymilliós lakosság és a káosz.

Nápolyt látni és meghalni...

Elég híres mondás amit mindenki ismer. Ezzel is fogadtak ideérkezésemkor, hiszen úgy tartják ha Nápolyt láttad akkor láttál már mindent. Mert ennél többet úgy sem fogsz már megtapasztalni. Ezt ugyan még nem érzem, de látok benne logikát. Nápoly nyüzsgő, koszos, hangos egyesek szerint veszélyes. Ám emellett élettel teli és a dolce vita még a rettentő gazdasági helyzet ellenére és beborítja a szűk utcákat.

És hogy miként is telt az eddigi három hetem? Sok mindennel. Több mindennel, mint amit fel tudok egyáltalán idézni.

• pizza és pasta dugig, vacsoraestek
• utca bárok felfedezése
• környék felfedezése
• egy kis túrázás
• hozzászokás a kölykökhöz a Salam Houseban. egyáltalán nem egyszerű
• olaszozás amint az időm engedi
• aperlinigua
• Carlitos
• a törzshely kávézó felkutatása ahol lehetőleg beszélnek angolul (nagy kérés)
• túlélni a nápolyi vezetési stílust 
• hozzászokni a közlekedéshez
• fogorvos
• couch surfing eventek
• utazás tervezés

a következő bejegyzéseimben mindenről külön külön is szó fog esni. mivel eléggé el vagyok maradva nem szerettem volna egy bejegyzésbe zsúfolni a dolgokat, de ne aggódjatok! Élek és virulok és remélem jobban is összeszedem magamat blog írás terén! :)

addig is arrivederci!